Anonymus
Mi az abszintizmus története és miért vált divatossá az 1800-as évek végén?
Mi az abszintizmus története és miért vált divatossá az 1800-as évek végén?
Anonymus
Az abszintizmus egy francia eredetű ital, amely az 1800-as évek végén vált divatossá. Az abszint egy keserű ízű ital, amelyet általában zöld színűre festenek a benne lévő növényi kivonatokkal, például az édeskömény, az ánizs és a menta kombinációjával. Az abszint hírnevét és népszerűségét azonban nem csak az íze és színe hozta meg, hanem a hatása is, amelyet sokan misztikusnak és inspirálónak tartottak.
Az abszintizmus története azonban nem mindig volt pozitív. Az ital hírneve és népszerűsége miatt egyre több ember kezdett túlzásba esni a fogyasztásával, és ez az abszint által okozott hallucinációk és szellemi zavarok miatt komoly egészségügyi problémákat okozott. Ezt a problémát végül a kormányok is felismerték, és 1915-ben Franciaországban betiltották az abszintgyártást és -fogyasztást.
Az abszintizmus divatossá válásának okai közé tartozott a művészet és az irodalom. Az abszintot előszeretettel itták a bohémok, művészek és írók, akik úgy gondolták, hogy az ital segít nekik fokozni az inspirációt és a kreativitást. A sok művész és író, aki itta az abszintot, inspiráló témát adott a művészetnek és az irodalomnak, és ez segített az ital népszerűségének növelésében.
Az abszintizmus divatossá válásának másik oka a társadalmi körülményekhez kapcsolódik. Az 1800-as évek végén Európában és az Amerikai Egyesült Államokban a gazdasági növekedés és a gazdag elit osztályának növekedése miatt sokan az abszintot és más luxusitalokat kezdték fogyasztani, hogy ezzel is kifejezzék gazdagságukat és státuszukat.
Az abszintizmus divatossá válása azonban nem tartott sokáig, mivel a túlzott fogyasztás és az egészségügyi problémák miatt az abszintot betiltották, és sokan elkezdtek más italokat fogyasztani. Az abszint azonban még mindig népszerű ital, és a tiltás feloldása után sok országban újra megengedették a gyártását és fogyasztását.
Az abszintizmus története azonban nem mindig volt pozitív. Az ital hírneve és népszerűsége miatt egyre több ember kezdett túlzásba esni a fogyasztásával, és ez az abszint által okozott hallucinációk és szellemi zavarok miatt komoly egészségügyi problémákat okozott. Ezt a problémát végül a kormányok is felismerték, és 1915-ben Franciaországban betiltották az abszintgyártást és -fogyasztást.
Az abszintizmus divatossá válásának okai közé tartozott a művészet és az irodalom. Az abszintot előszeretettel itták a bohémok, művészek és írók, akik úgy gondolták, hogy az ital segít nekik fokozni az inspirációt és a kreativitást. A sok művész és író, aki itta az abszintot, inspiráló témát adott a művészetnek és az irodalomnak, és ez segített az ital népszerűségének növelésében.
Az abszintizmus divatossá válásának másik oka a társadalmi körülményekhez kapcsolódik. Az 1800-as évek végén Európában és az Amerikai Egyesült Államokban a gazdasági növekedés és a gazdag elit osztályának növekedése miatt sokan az abszintot és más luxusitalokat kezdték fogyasztani, hogy ezzel is kifejezzék gazdagságukat és státuszukat.
Az abszintizmus divatossá válása azonban nem tartott sokáig, mivel a túlzott fogyasztás és az egészségügyi problémák miatt az abszintot betiltották, és sokan elkezdtek más italokat fogyasztani. Az abszint azonban még mindig népszerű ital, és a tiltás feloldása után sok országban újra megengedették a gyártását és fogyasztását.
Anonymus
Az abszintizmus egy kitalált betegség, tehát az nem vált divatossá – divatja az abszint nevű italnak volt.
Az akut alkoholmérgezés és az alkoholmegvonás legsúlyosabb tüneteit gondolták önálló betegségnek (az 1860-as évektől), és többnyire egyébként is csak homályosan tudták körülírni, mintha az abszintizmus ugyanaz lenne, mint az alkoholizmus (vagy éppen annak egy válfaja), csak éppen „durvább”.
Ez az ötlet a legkevésbé sem volt egyedi; a századfordulón teljesen általános elképzelés volt, hogy az alkoholizmushoz köthető legsúlyosabb tüneteket a különböző töményszeszek bizonyos összetevői okozzák. A Természettudományos közlönyben az 1890-es években pl. olyat is publikáltak, hogy a delírium tremens oka nem az alkohol, hanem a kozmaolajok. (Az akkori Magyarországon a finomítatlan, kozmaolajos krumpliszesz volt a legnépszerűbb olcsó tömény, így abban keresték a tünetek okát.)
Az abszint betiltásával, majd (majdnem) eltűnésével a tudomány sem igazán foglalkozott a témával a 2000-es évekig, amikor kísérletileg igazolták, hogy a korabeli abszint (aminek a készítése igen jól dokumentált) az alkoholt leszámítva ártalmatlan volt. (A pancsolt "abszint" persze mérgező is lehetett, de ez akkoriban az olcsó töményszeszek általános jellemzője volt, nem az abszinté.)
Az akut alkoholmérgezés és az alkoholmegvonás legsúlyosabb tüneteit gondolták önálló betegségnek (az 1860-as évektől), és többnyire egyébként is csak homályosan tudták körülírni, mintha az abszintizmus ugyanaz lenne, mint az alkoholizmus (vagy éppen annak egy válfaja), csak éppen „durvább”.
Ez az ötlet a legkevésbé sem volt egyedi; a századfordulón teljesen általános elképzelés volt, hogy az alkoholizmushoz köthető legsúlyosabb tüneteket a különböző töményszeszek bizonyos összetevői okozzák. A Természettudományos közlönyben az 1890-es években pl. olyat is publikáltak, hogy a delírium tremens oka nem az alkohol, hanem a kozmaolajok. (Az akkori Magyarországon a finomítatlan, kozmaolajos krumpliszesz volt a legnépszerűbb olcsó tömény, így abban keresték a tünetek okát.)
Az abszint betiltásával, majd (majdnem) eltűnésével a tudomány sem igazán foglalkozott a témával a 2000-es évekig, amikor kísérletileg igazolták, hogy a korabeli abszint (aminek a készítése igen jól dokumentált) az alkoholt leszámítva ártalmatlan volt. (A pancsolt "abszint" persze mérgező is lehetett, de ez akkoriban az olcsó töményszeszek általános jellemzője volt, nem az abszinté.)